Aki már vett föl nagyobb összegű készpénzt, tapasztalhatta: a bankjegyek (legtöbbször százas) csoportjait önmagukban végződő szalagokkal kötik össze a későbbi könnyebb számbavétel érdekében. A numizmatika legújabb ága - elnevezése monetofasciologia lehetne a római lictorok összekötött vesszőnyalábja után - a bankjegycsomagoló szalagok gyűjtése. Az új ágazat egyik úttörője Berta András szemészprofesszor.

A szaruhártyabankjáról és a legmodernebb számítógépes operálási technikájáról méltán nemzetközi hírnevű debreceni szemészeti klinika igazgatóját szenvedélyes numizmatikusnak - régi érmék és pénzek gyűjtőjének - ismerte környezete és a gyűjtők köre. Berta András azonban még őket is meglepte, amikor újabb területre terjesztette ki tevékenységét. Mint a gyűjteményéből a debreceni Területi Akadémiai Bizottság székházában megrendezett kiállításának megnyitóján elmondta, szakmai munkájában és gyűjtőszenvedélyében egyaránt újdonságra törekszik. Innen ered a részben a falakra is felkerült anyag, amely végigköveti a bankjegyszalagok, és bizonyos mértékig a bankjegyek történetét is.
A szalagokon általában a kibocsátó bank neve, a bankók darabszáma, darabonkénti és összértéke szerepel, sokszor kiegészítve a "megolvasta" (azaz számolta) és "ellenőrizte" rubrikával.

Német és magyar nyelvű szalagok

A magyar bankjegyek és bankjegyszalagok története a Kossuth bankókkal kezdődik.
Az első felelős magyar kormány pénzügyminisztere által teremtett papírpénzeket összefogó legrégebbi szalag Asbóth Lajos - a család tagja Asbóth Oszkár, a helikopter magyar feltalálója is - honvédezredes hagyatékából származik. Ő a magyar szabadságharc egyik főtisztje volt, akit előbb halálra, majd kegyelemből 18 évi kufsteini várfogságra ítélték, amelyből 7 év múlva szabadult jó magaviseletére való tekintettel. A csomagolószalag 100 darab 15 krajcáros papírpénzt fogott össze, amelynek értéke 25 forint volt a korabeli bonyolult átszámítás szerint.
A kiegyezés utáni évekig csak osztrák bankjegyek kerültek forgalomba, amelyek csomagolószalagjai természetesen német nyelvűek voltak. Az osztrák-magyar bank megalakulása után azonban a koronásokhoz hasonlóan azok szalagjai is kétnyelvűek lettek. 1917-ben még mindig német volt a nevezett bank hivatalos nyelve, ez látható a szalag elülső oldalán, a hátsó oldalon azonban magyarul szerepelnek az adatok. Ugyanez a rend érvényesült Csehországban és Ausztriában is, jelezve a monarchia két vezető (és névadó) hatalmának főszerepét a pénzügyekben is.

Felülbélyegzett bankjegyek

Az első világháború utáni gazdasági összeomlás egy addig nem tapasztalt inflációt is gerjesztett, amelynek csak 1926-ban vetett véget a pengő megjelenése. Érdekesség, hogy a pénzügyi konszolidáció érdekében létrehozott Magyar Nemzeti Bank csomagolószalagjával fogták egybe az ezerkoronásokat, amelyeket még osztrák-magyar bank bocsátott ki.
A pengő címletei és csomagolószalagjai tizenöt éven át alig változtak. A második világháború évei is csak lassú, nagyobb címletű bankókat nem igénylő inflációval teltek. 1944-ben, Szálasi Ferenc októberi hatalomátvétele után már nagyobb lett a pénzromlás. Noha új bankjegyeket a nyilas kormány nem nyomatott, mégis volt "saját" pénze. Zöld nyilaskereszttel és pecséttel felülbélyegezték a bankjegyeket és a csomagolószalagokat, az általuk ellenőrzött területen pedig csak ilyeneket fogadhattak el fizetőeszközül. Ebből az időből viszonylag kevés bankjegy maradt fenn, azokat elkapkodták a gyűjtők, és az értékük felment az egymás közötti kereskedelemben. A hiány hamisításra ösztönözte némelyiküket. Valódi bankjegyeket bélyegeztek felül a már említett rekvizitumokkal, hogy értékesebbek legyenek.
A felülbélyegzést már a Tanácsköztársaságot követő megszállás alatt is "feltalálták". Szegeden a román és francia csapatok parancsnoksága csak a felülbélyegzett 10 koronásokat tartotta érvényes fizetőeszköznek. Várpalotán valódi bélyegeket ragasztottak a pénzre, amelyek egyúttal tízszeres szorzót is jelentettek. A hatóságok indoklása szerint ezzel kívánták ellehetetleníteni a feltehetőleg csak lebélyegezetlen bankókkal bíró bolsevik kémek vásárlásait.

A pénzromlás megállíthatatlan volt

Ahogyan nőtt az infláció mértéke, úgy lettek egyszerűbbek a bankjegyszalagok is (ezt más helyeken is megfigyelték, a weimari Németország inflálódó márkájához képest a norvég koronát körülölelő bankjegycsomagoló-szalagok valóságos műalkotásnak tekinthetők).
A pénzromlás megállíthatatlan volt. A tízpengős szalag felvágatlan és felhasználatlan ívének a hátoldalára nyomtatták az egymillió pengős szalagot. A millió- és billiópengős papírpénzekre már nem fért volna fel a teljes elnevezés, ezért bevezették a milpengős és a bilpengős pénzegységeket.
Történelmi érdekesség: 1944 áprilisában az 1 milliárdos volt a legnagyobb bankjegy. A banknál azt hitték, ezt követi majd a 10, a 100 és az 1000 milliárdos, azaz 1 billiós bankjegy. Ezekre a címletekre el is készítették a 100-as csomagokra való csomagolószalagokat, amelyek közül az 1 billiós szerepel is a kiállításon. Csakhogy a pénzpolitikusok már milpengőben gondolkodtak, és másként nevezték el ugyanazt a pénzértéket: az április 29-én kibocsátott címletek a következők lettek: 10 ezer milpengő, 100 ezer milpengő és egymillió milpengő. Ezekhez természetesen új szalagokat kellett gyártani. Később a milpengő sem volt elég nagy, így került a bilpengő forgalomba.

A folyamat végén, 1944 júniusában hozták forgalomba a világ legnagyobb névleges értékű papírpénzét, a százmillió bilpengős bankjegyet (az 1-es után húsz nulla következett).

A bankókat használták is, a 100 darabot tartalmazó köteg értékét mutató szalaggal átkötve. Az utóbbi a maga 10 milliárd bilpengős jelzésével a világ legnagyobb értéket mutató bankjegycsomagoló-szalagja.

Jött az új forint

Aztán erre még rádobtak egy lapáttal, kinyomtatták (de már nem került forgalomba) az egymilliárd bilpengőst. Ennek a nyomdai íveit már fel sem vágták, így természetesen nem készült hozzá csomagolószalag sem. (Ha készült volna, 100 milliárd bilpengő állt volna jelzésként, azaz az 1-est huszonhárom nulla követte volna.
Végül augusztus elsején jött az új forint, amely véget vetett a pengő inflációjának. Az új pénz papírcímletei a 10 és a 100 forint voltak, ezeknek feleltek meg az új bankjegycsomagoló-szalagok is.
Később 20, 50, majd 500, 1000, 10 000 és 20 000 forintosok számára kellett szalagokat készíteni. Ezek a számok is mutatják, hogy 1946 óta a forint is inflálódott, becslések szerint egy akkori forint megközelítőleg 1000 mainak felel meg. Kétségtelen persze, hogy ez messze mögötte marad annak a viszonyszámnak, amely szerint 1946-ban az átváltáskor egy forint értéke 400 000 kvadrillió pengő volt (a kvadrillió 10 a 29-ediken).